worried-girl-413690_640

A megfelelési kényszer!

Úgy is szokták nevezni, hogy a szorongásos zavarok előszobája! Milyen igaz!
És sajnos a megfelelési kényszer is, mint minden lelki probléma kialakulása, a gyermekkorból gyökerezik!
Először csak azt látjuk rajtuk, hogy szoronganak, néha megmagyarázhatatlan dolgokat produkálnak és állandóan új és újabb feladatokba kezdenek bele, mert folyamatosan dicséretre vágynak.
Sokszor mondjuk rájuk, hogy nem kitartóak, pedig csak a környezet irreális elvárásainak akarnak megfelelni.

Nézzük akkor meg: Hogyan alakul ki! Miért alakul ki? És mit tegyünk, hogy megakadályozzuk a kialakulását?

Először is azzal kell tisztában lennünk, hogy mi is az a megfelelési kényszer:

Jellemzője: bármilyen nagy dolgokat érjen el az ember, nem lesz elégedett önmagával, nem fogja elhinni, hogy ő értékes és főleg, hogy szerethető! Jön az önvád, gyermekkorban a dühroham, hiszen csak azt érzi, hogy környezete nem elégedett vele.

Következmény felnőtt korban:

Akármit is ér el, soha nem lesz elégedett magával! Torz önkép, állandó önvád, bizonytalanság! Bizonyítási kényszer!
Ugye milyen ismerős? Talán, ha felismerjük magunkban, akár még változtatni is képesek vagyunk!
Hiszen éppen azt szeretnénk elérni, hogy gyerkőcünkben ne alakuljon ki! Ha pedig ezen az úton haladunk, bizony mi is sokat tanulhatunk, változhatunk!
Tudod: „Képes vagy rá! Meg tudod csinálni!”

Na, akkor nézzük, hogy mitől alakul ki és mit tegyek, hogy gyerekemben ne alakuljon ki a megfelelési kényszer?

A legfontosabb!
Mindig csak annyit várj el tőle, amit már megtanítottál neki. Sokszor a szülők, nagyszülők, környezet olyan elvárásokat támasztanak, amit életkori sajátossága miatt nem képes teljesíteni.

Konkrétan mire gondolok?
Íme, egy példa: „Gondolkodj el rajta, mit csináltál!” Mondják ezt 3-4-5 éveseknek! De mi az a gondolkodás? Még nekünk is nehéz megfogalmazni, de tőlük elvárjuk, hogy tudják!

Mit kell akkor tennünk?

Elsősorban rengeteget dicsérni! Mindig olyan feladatokkal megbízni, melyet képes teljesíteni és ezt jutalmazni a legnagyobb elismeréssel, az őszinte szülői dicsérettel: Ügyes vagy! Jól csináltad! Köszönöm, hogy…
De, elismerni, megdicsérni lehet a mosolyát, a haját, a ruháját, hogy milyen csinos benne. A lényeg, a gyerkőc önbizalmának kialakítása, növelése!

Tudom, Kedves Szülők!

Nagyon nehéz ez akkor, amikor a ti szüleitek még mindig nem képesek elismerni, dicsérni benneteket. Hiszen minden találkozáskor, kapcsolat felvételkor többségében negatív visszajelzést kaptok tőlük:
Miért így főzöl? Milyen a hajad? Miért kell ilyen drága… venni? Miért nem szólsz rá a gyerekre? Miért szólsz rá a gyerekre?

Ismerős? Ezer és ezer ilyen mondatot tudnátok még felsorolni! Igen, sajnos benneteket sem ismernek el még a szüleitek! Ez tény! És félő, hogy ezen ti már nem tudtok változtatni. Amin viszont igen, hogy a ti gyerkőceitek ne ebben a szellemben nőjenek fel, ne kelljen sem gyerekkorban, sem felnőtt fejjel a megfelelési kényszerrel küzdeniük! Ezen tudtok változtatni és biztos vagyok benne, hogy akartok is!

Hát akkor hajrá! Én veletek vagyok:)

Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó