A kifejezés kapcsán annyi, de annyi kérdés merült fel bennem:
- -Velünk született képesség?
- -Tanulható?
- -Tanítható?
- -Meg kell követelni?
- -Ki kell érdemelni?
Megannyi kérdés és számtalan válasz…
Ami biztos, hogy olyan tulajdonságról van szó, amelyre nagyon sok felnőtt, szülő, pedagógus vágyik. De kit és miért érdemes tisztelni?
Hiszen a tisztelet egy érdem, vagyis ki kell érdemelni.
Viszont ami ennél is fontosabb, meg kell tanítanunk gyermekeinket a szó igazi jelentésére!
Ma olyan divatos lett, hogy a gyermekeinknek a barátja szeretnék lenni, nem a szülője.
Pedig ez egy rossz irány.
A szülő maradjon szülő, a gyermek pedig gyermek!
Azért vagyunk mi a felnőttek, hogy mindenre megtanítsuk gyerkőceinket. Fára mászni, szaladgálni, úszni, sportolni, és igen, a helyes értékrend kialakítására is.
Mint például a tisztelet.
Bár tudjuk, hogy ehhez kevés az, ha csak beszélünk róla, mégis többnyire ezt tesszük. Pedig a példamutatás mindennél fontosabb!
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Én szeretek mindent a legközelebbi és legegyszerűbb formában megközelíteni.
Kedves Szülők!
Kezdjük a példamutatást egymáson, apán és anyán. Ha a gyerkőc azt látja otthon, hogy mélységesen tiszteljük a másik munkáját, erőfeszítéseit, meg tudjuk beszélni a konfliktusokat, ha nem ássuk alá egymás tekintélyét, akkor valószínű, hogy gyermekeink is ezt fogják követni. Mert ők másolnak minket, másolják értékrendünket is.
Tudjátok:
„A gyermek a szülő tünete!”
Meg kell tanítanunk, hogy nem baj, ha más a véleményed, másképpen gondolkozol, élsz, de tartsd tiszteletben a másikét is!
Személy szerint teljesen elfogadom, ha mások másképpen gondolkodnak, vagy élik az életüket. Hiszen milyen egyhangú és unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan ruhában járna, ugyanazt enné, vagy mindenki csak egyfajta sportot űzne?
A gyermekemet is arra tanítottam és arra mutattam példát, hogy a másik véleményét tiszteletben kell tartani, persze mindaddig, amíg az nem akarja leszólni, becsmérelni az enyémet és mindenáron rám erőltetni az övét!
Minden gond nélkül ülök le egy asztal mellé vegetáriánus barátokkal és tartom tiszteletben az ő étkezési szokásaikat, amíg ők is az enyémet. Ezt hívják kölcsönös tiszteletnek!
Ne felejtsük el, hogy ezt meg kell tanítani a gyermekeinknek!
Sajnos számos helyen tapasztalom, hogy a gyerkőcök tiszteletlenül, sokszor számon kérően beszélnek a szüleikkel. És itt most nem tizenéves gyerkőcökre gondolok, hanem 5-6-7… évesekre!
Ha ezt megengedjük kedves szülők, akkor sajnos probléma lesz a gyermekeink társas viselkedésével is. Mert, ha egy gyermek nem tiszteli a szüleit, akkor másokat sem lesz képes! Ez pedig nagy probléma, sok konfliktushoz vezet.
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy emiatt a gyerkőcökben lévő mérhetetlen értelmi képességek sem tudnak kellőképpen előjönni és frusztrált, dühös felnőttekké válnak.
Tudjátok, a sokat emlegetett: „sokkal több van ebben a gyerekben!”.
És valóban több van benne!
Ezért tiszteljük meg gyermekeinket azzal, hogy megtanítjuk a szó igaz jelentésére!
Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó