board-250

Az a bizonyos félévi értesítő!

Az első, amit muszáj leszögezni, ez nem bizonyítvány!

Ezért kezeljük is helyén a dolgot. Ha ismerjük gyermekünket és mellette voltunk, segítettük, meghallgattuk az elmúlt fél év során, akkor senkit nem fog meglepetésként érni a tartalma.

Egy optimális világban!

Ott, ahol az értesítőnek egy értékelésnek kellene lennie, mely megmutatja, hogy a gyerkőc miben jó és mennyire jó! Megkeresi az értékes tulajdonságait, erősségeit és irányt mutat a további fejlődéshez.

Ehelyett nálunk egy büntető eszköz a félévi értékelés, azt vizsgálják az érdemjeggyel, hogy mit nem tud a gyerkőc!

Számtalan esetet, saját példát tudok felsorolni, amikor 5-ös érdemjegy mellé a tanár hozzáteszi, hogy: DE!

És elkezdi felsorolni, hogy még mit nem tud a gyerkőc, mit javítson ki.

Számomra ez érthetetlen és maximálisan bizonyítja, hogy még a mai napig is arról szól az oktatásunk és az osztályozásunk rendszere, hogy mit nem tud egy gyerkőc és nem azt keressük, hogy miben kiváló.

Az osztályozásnak nem büntető eszköznek kellene lennie, hanem értékkeresésnek, ösztönzésnek.

Fontos megjegyezni, legyen szó gyermekről vagy felnőttről: jobb eredmény elérésére ösztönözni nem lehet büntetéssel! Csak megfélemlíteni.

Kedves Szülők! Kedves Pedagógusok!

Tegyétek szívetekre a kezeteket és úgy válaszoljatok:

Mindent megtettetek, minden feltételt és körülményt biztosítottatok, hogy a gyerkőcök kihozhassák magukból a maximumot?

Ha igen, akkor az értesítő igazán értékelni fog, ha nem…

Kedves Diákok!
Én veletek és mellettetek vagyok! Mert hitvallásom:

„Minden gyerkőc tehetséges valamiben.”

Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó