Ahhoz, hogy gyerkőcünk egészséges lelki és szociális fejlődésen menjen keresztül, elengedhetetlen, hogy születésétől fogva következetesek legyünk.
Az első nagy hiba, amikor a barátja akarsz lenni és nem a szülője, akinek sajnos időnként nemet is tudnia kell mondani.
Viszont a gyermekeknek azt is érezniük, tudniuk kell, hogy szüleik feltétel nélkül szeretik még akkor is, ha rosszul viselkednek.
Ne felejtsük!
A „rosszalkodás” hátterében figyelemfelkeltés áll!
Vagyis: „Figyeljetek ide, itt vagyok, szeressetek!”
Nem egyszerű megtalálni a kényes egyensúlyt, hogy szeretlek, de fegyelmeznem is kell!
Mondok egy példát: Gyerkőc hisztizik, mert nem az történik, amit ő szeretne. Természetesen nemet kell mondanod. Ki kell fejezned, hogy nem tetszik, ahogyan viselkedik.
De! Ki kell hangsúlyoznod, hogy nem a gyerkőcöt nem szereted, hanem ahogyan most viselkedett!
A következő mondat nagyon megfogott és meghatott, amelyet egy édesanyától hallottam egy ilyen szituációban:
„Kicsim, tudod, hogy nagyon szeretlek, de ezt a viselkedést nem szeretem, nem fogadom el!”
Ne felejtsétek!
A gyerkőcök nem születnek rossznak! Mindent, amit tesznek, jót is, kevésbé jót is, a körülöttük lévő felnőttek viselkedéséből sajátítják el, másolják le.
Pl: Ha a szülők otthon többször veszekednek a gyerkőc előtt, ne csodálkozzunk, ha ő is veszekszik és türelmetlen a testvérével, játszópajtásával. Mivel azt látja, hogy a felnőttek veszekedésének nincs következménye, nem érti, hogy ő miért kap büntetést, ha ezt a testvérével teszi?
Következetesek akkor lehetünk, ha pontos szabályokat fektetünk le és azokat be is tartatjuk és mindig megteremtjük a körülményeket, hogy azt be is tarthassa. Tudnia kell, hogy mikor van a játékidő, a tanulás ideje, a fürdés, vacsora. A játékot kinek, mikor és hová kell elpakolni. Csak ekkor kérheted rajta számon, ha valamit nem teljesít.
Következetesnek lenni fárasztó, állandó koncentrálást igényel, vagyis kőkemény munka! A gyerkőc pedig keresi a réseket, próbálja tolni a határokat. Ezért nagyon fontos, hogy elsősorban a szülőpárnak, de a nagyszülőknek is egységesen kell kiállni a szabályok mellett!
Még egyszer hangsúlyozom: a szülője vagy, nem a barátja! Neked kell megtanítani és példát is mutatni, hogy szabályok igenis vannak a családban és az életben, és azokat be kell tartani.
Beszélgessünk velük sokat, minden szabályt beszéljünk meg, hogy miért kell betartani. Ne a félelem vezérelje, hogy ne tegyen meg valamit, hanem azért cselekedjen így, mert megértettük vele a szabályok szükségességét.
Nagyon fontosnak tartom újra elmondani: mindig éreztessük gyerkőceinkkel, hogy nagyon szeretjük, akkor is, amikor mérgesek vagyunk rájuk!
Ne felejtsétek!
Nem a gyerkőcre vagy mérges, hanem egy helytelen cselekedetére!
Őket szeretjük, imádjuk, mindig, minden körülmények között, feltétel nélkül:)
Ezért is fontos, hogy következetesek legyünk!
Szeretettel és türelemmel teli napokat kívánok:
Gyerkőcökkel Suttogó