bullying2

Mi legyen a többiekkel?

Ez a nagy kérdés!

Sokat, sok helyen foglalkozunk azzal, ha magatartásbéli, beilleszkedési, esetleg tanulási problémával küzdő gyerkőccel találkozunk. Mit kell vele/érte tenni, hogyan kell kezelni, fejleszteni? Helyén való a felvetés, hiszen a problémát meg kell oldani.

De! Mi van a többiekkel?

Hogyan élik meg? Hogyan reagálnak a mi viselkedésünkre, problémamegoldásunkra? Velük ki foglalkozik?

Szeretem a dolgok mindkét oldalát megnézni. Ezért most az ő szemszögükből, a többiek oldaláról nézem meg a helyzetet!

Sajnos ma már minden csoportban, osztályban van magatartásbéli, beilleszkedési problémákkal küzdő gyerkőc. Aki ordibál, csúnyán beszél, zavarja társait. Akit nem lehet fegyelmezni, aki nem hallgat a felnőttekre, aki nem ismeri azt a szót, hogy nem! Aki piszkálja, provokálja társait, néha még terrorizálja is, belerúg, kigúnyol, megaláz másokat.
És ők a csoport/osztály középpontjai, hiszen az idő nagyobb részében velük kell foglalkozni!
A többiek pedig vagy felnéznek rá és utánozni is megpróbálják, vagy félnek tőle.
Nem bántom ezeket a nehezen kezelhető gyerkőcöket.
Vallom, hogy gyermek nem születik rossznak, nem kel fel úgy, hogy ma rossz leszek. Minden, amit tesz, amivé vált, egy reakció arra a környezetre, amit mi, felnőttek biztosítunk számukra.
Tehát én nem hibáztatom a nehezen kezelhető gyerkőcöket, hanem tudom, hogy nagy-nagy segítségre szorulnak!
Ők is!

De!

Hol van a többiek tanuláshoz való joga?
Hol van a nyugodt, kiegyensúlyozott játékhoz való jog?
Az egyenlő bánásmódhoz való jog?

Számtalan esetben figyeltem meg, amikor a pedagógus egy kiváló képességű, fegyelmezett, kiegyensúlyozott gyerkőc mellé ültette egy problémákkal küzdő társát. És mi lett a vége?
A kiváló képességű gyerkőc nem hogy nem tudta képességeit kibontakoztatni, fejleszteni, hanem elfásult, megkeseredett, szomorú diák vált belőle, akinek addigi értékrendje felborult!
S mindez 1 tanév, azaz 9 hónap alatt!
Nem az lett belőle, akivé válhatott volna, hiszen nem kapta meg a nyugodt, fejlesztő környezetet, sőt még neki kellett „felügyelni” a problémákkal küzdő társát.:(
A pedagógust sem szeretném hibáztatni, hiszen embert próbáló feladat egy kötöttségeket és fegyelmet nem ismerő gyerkőcöt lekötni, fejleszteni. Ők is tudják, hogy nem fair ez a többiekkel szemben!

De, akkor mi a megoldás?

A probléma óriási! Meg kell oldani, mégpedig sürgősen!

Kedves Pedagógusok! Kedves Szülők!

Lehetne esetleg erről társadalmi konzultációt tartani?

Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó