család

Szülőnek lenni, szülővé válni egy egész életre szóló feladat!

Sokszor halljuk: „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”.
A megfogalmazással soha nem értettem egyet, mert egy gyerek mindegy, hogy kicsi vagy nagy, nem lehet gond!

Feladat, kihívás? Igen! Sok-sok öröm és szeretet forrása? Igen!

És valóban, egy életre szól! Minden életkorban más és más jellegű a feladat, de egy életen át tartó öröm forrása!

Ó! Hány és hány szülő felejti el ezt, amikor gyerkőce kirepül, családot alapít, unokával ajándékozza meg!

Igen, megajándékozza! Ezt ne felejtse el senki! A gyermek mindig ajándék, az unoka pedig dupla ajándék. 🙂

Ám az ajándékot illik megköszönni, az ajándékot becsben kell tartani, a dupla ajándékot pedig meghálálni!

Mire gondolok?

Segítsd szülővé vált gyermeked, légy mellette, amikor igényli, hallgasd meg, ha arra van éppen szüksége. Érezze minden pillanatban, hogy ott vagy, ha kellesz és akkor, amikor kellesz.

Fontos!

Nem arra gondolok, hogy megmondd, mit és hogyan csináljon! Főleg nem azt, hogy bármiben is bíráld! Kérdezd meg, hogy miben tudsz segíteni! Legyen az ő életük könnyebb, mint a Tiéd volt, hiszen az a legfontosabb, hogy boldognak lásd. Ugye?

Sajnos egyre többet hallom a következő mondatot: „A nagyi nem ér rá…”

Mi az, hogy nem ér rá gyermekére, unokájára?

Visszatérek a címhez, szülőnek lenni egy életre szóló feladat. Hozzá igazítod az idődet. A fontossági sorrend pedig soha nem lehet más:

1. a gyermeked
2. a gyermeked
3. a gyermeked, akárhány éves is

Kivéve, ha van unokád, mert akkor:

1. az unokád
2. az unokád
3. az unokád a szüleivel!

Lányoddal, fiaddal, menyeddel, vőddel. Igen! Menyeddel, Vőddel! Annál rosszabbat nem tehetsz felnőtt gyermekeddel, mint hogy nem szereted a párját. Szeresd, mert ő ezt választotta, fogadd el a döntését. Szerető támogatásra van szükségük, nem kritizálásra, bírálatokra. Ha keresel, mindenkiben lehet hibát találni, ez igaz. Még benned is!

Körülnézve azt látom, hogy ez a legnehezebb feladat, elfogadni felnőtté vált csemetétek párválasztását, gyermeknevelési felfogását, életvitelét. Véleményem szerint ez csak addig okoz gondot, amíg nem tisztázod a fontossági sorrendedet! /Lásd, pár sorral feljebb!/
Segítsd őket, amiben kérik, amikor kérik, ahogyan kérik! Ne bíráld, ne kritizáld! És főleg ne használd a következő mondatot:

„Bezzeg az én időmben!”

Hiszen Te is falra mentél az ő korában (és még most is, ha bevallod, ha nem), amikor ezt hallod, hallottad szüleidtől.
Ne felejtsd! Téged sem érdekelt! Sőt, csak még rosszabbá vált ezek után a közöttetek lévő kapcsolat!

Kedves fiatalok, fiatal szülők!

Mindezt nem azért írom le, mert képesek lesztek megváltoztatni a szüleiteket.
Nem! Ne is akarjátok! Felnőtt emberekben egyetlen közös van: ha ők nem akarnak, soha nem is fognak megváltozni!

Viszont!

Ti már most készüljetek fel arra, hogy ezen változtassatok!
Ti tényleg egy életre boldogok legyetek azért, mert SZÜLŐK LEHETTEK 🙂

Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó