zaklatás

Őszintén, nyíltan a szexuális visszaélésekről, molesztálásokról, zaklatásokról!

Szörnyűség!

Minden szülő rémálma, ám sajnos nagyon is létező dolog és sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől, korától, családi hátterétől, vallásától. Az elkövető sokszor a gyermek által is ismert, szeretett személy, és nem feltétlenül mindig felnőtt. 

Készültek ugyan statisztikai adatok, – amelyek elsőre számomra is hihetetlennek tűntek -, de ezeken felül még rengeteg olyan eset történik, amely az alábbi adatokban meg sem jelenik.

Az ügyek többségét nem jelentik, mert az áldozat fél, szégyelli magát, sőt sok esetben az elkövető manipulálja a gyermeket, növelve bűntudatát! Ezen esetek száma sokszorosa az ismertté váltaknak.

Hogy mégis legyen némi fogalmunk, íme néhány adat:

  • A bántalmazások többsége 4-12 éves kor között történik!
  • Minden 5. lányt és minden 8. fiút érinti! (A fiúknál azért látszik kevesebbnek, mert jóval nagyobb az eltitkolás, a szégyenérzet.)
  • Az elkövetők 90-95%-a férfi!
  • A zaklatóknak „csak” 25%-a idegen! Vagyis 75%-ban ismert a gyermek számára az elkövető: rokon, ismerős, barát, tanár, edző….

Ezek megdöbbentő adatok. Szeretném azt mondani, hogy csak statisztika, de munkám során sajnos látom, hogy ezek a számok valósak, sőt!

Ám ezekben az adatokban még nincsenek benne azok az elkövetések, melyeket gyermek követ el gyermek ellen! Az iskolában, külön foglalkozásokon és többségében csoportosan. Erről még adataink sincsenek, pedig a hozzám érkező levelekből és a megkeresésekből tudom, hogy az ilyen típusú elkövetések is sok-sok gyermek mindennapjait keserítik meg újra és újra.

De, mit tehetünk, mit tegyünk mi szülők?

A legfontosabbnak a prevenciót, azaz a megelőzést tartom! Alapja a jó otthoni kommunikáció: a nyílt, őszinte, félelemmentes légkör, a szeretetteljes családi környezet.

Természetesen több lépcsőben és többszöri alkalommal, több fronton tartanék felvilágosítást a témában már 4 éves kortól.

  1. Családban!

A legtöbbet ebben a közegben tehetünk a megelőzésért. Sajnos olyan világban élünk, ahol minél hamarabb kell elkezdeni, az életkornak megfelelő tájékoztatást gyermekeinknek.

Fontos! Nem elég erről egyszer beszélni. Óvodáskorban 3 havonta átismételném, alsós gyermekeknél évente minimum 3-szor, felsőben pedig legalább 2-szer átvenném a szabályokat!

Iskolásoknál már kiegészíteném a beszélgetést a szexuális felvilágosítással is. Ne várjuk ezt mástól, ez első sorban a szülők feladata! Természetesen a felvilágosítást a lányoknál mindig az édesanyának, fiúknál pedig az édesapának kell megtartania.

  1. Óvodában:

Fontosnak tartom, hogy soha, de soha ne mondjuk a gyerkőcöknek (még Anyák napja előtt sem!), hogy ez titok, még anyának se mondd el! Arra biztassuk, tanítsuk a ránk bízott gyerkőcöket, hogy az édesanyja előtt nincs és soha nem is lehet titok.

  1. Iskolában:

Minden szeptembert azzal kezdeném, hogy az összes tanulónak felvilágosító, megelőző előadást tartanék, külsős szakemberek segítségével, ahol az előadáson kívül kaphatnának egy olyan elérhetőséget, ahová bátran tudnának fordulni, ha zaklatás érné őket.

Ha kell, Kedves Szülők, szervezzétek meg ti! A Szülői Munkaközösség biztosan alkalmas a feladatra.

Természetesen ezt a felvilágosítást, megelőzést tavasszal megismételném.

Ne felejtsük!

A zaklatás, molesztálás következménye egy életre szól! Ugyan terápiával tompíthatóak az okozott károk, de tönkreteszi az önbecsülést, befolyásolja a felnőttkori párkapcsolatot, de még az életben való kiegyensúlyozott boldogulást is.

Ezért olyan nagyon, de nagyon fontos a prevenció, a megelőzés!

A zaklatott, molesztált gyermekek – főként a fiúk – mélyen hallgatnak arról, ami őket érte. Még inkább igaz ez, ha az elkövető személye ismert! A gyermek nem tudja eldönteni, hogy a kedves barátot, rokont, tanárt, edzőt, iskolatársat vagy a bántalmazót lássa-e benne. Sokszor a lelke mélyén önmagát hibáztatja a történtekért, főként, ha egyébként is alacsony az önbecsülése.

Ezek után most lássuk, hogy milyen jelek utalhatnak arra, hogy zaklatták, molesztálták gyermekünket. Ha bármelyiket tapasztalod, kérlek fordulj szakemberhez. Inkább nyugtasson meg, hogy nem történt ilyen szörnyűség, minthogy gyermeked egy életre sérüljön.

A jelek:

  • A viselkedés extrém változása nagyon rövid időn belül (1-3 hét).

Pl.: Az addig nyugodt, türelmes gyerkőc dührohamokban tör ki. Vagy esetleg a mindig élénk gyermekünk szótlanná, visszahúzódóvá válik.

  • Étvágya hirtelen extrémen megnő vagy hirtelen nagymértékben csökken.
  • Visszalépés a fejlődésben.

Pl.: A régóta szobatiszta gyermek újra bepisil, esetleg szopja az ujját. Figyelem! Itt a régóta szón van a hangsúly!

  • Tanulmányi eredménye hirtelen (1 hónap alatt) jelentősen romlik.
  • Önmaga bántása, hiszen magát okolhatja a történtekért. Ennek megnyilvánulása lehet az önmagának okozott egyszerű fájdalomtól a könnyebb vagy súlyosabb testi sértésen keresztül az öngyilkossági kísérletig bármi.
  • Szexualitás hangsúlyozása vagy hirtelen és indokolatlan félénkség. Játékaiban, rajzaiban szerepet kap a szexualitás. Esetleg harsányan beszél róla. De lehet az ellenkezője, félénkké, visszahúzódóvá válik, kelleténél jobban burkolja a testét.
  • Külsérelmi nyomok. Ez a legnyilvánvalóbb jel, a fizikai sérülés. Főleg, ha a gyermek nemi szervei környékén található.

A téma kifejtésével nem az volt a célom, hogy megijesszem a szülőket, hanem, hogy rádöbbentsek minden felelősen gondolkodó felnőttet, hogy a kötelességünk mindentől és mindenkitől megvédeni gyermekeinket!

Soha, de soha ne kelljen egy gyermeknek sem elviselni, eltűrni a zaklatást, molesztálást!

A mi dolgunk, hogy minden ránk bízott csöppség tudja, hogy van hová és mindig van kihez fordulnia!

Ne feledjük!

Az ilyen traumát átélt gyermekek bizalma megsérült az őt körülvevő felnőttekkel szemben. Tehát a mi feladatunk, hogy megfelelő szakmai segítséggel visszaszerezzük a bizalmat!

Minden Gyermeknek joga van a boldog gyermekkorhoz!

Nekünk pedig kötelességünk, hogy ezt biztosítsuk!

Küzdjünk közösen, együtt, minden Gyerkőcért!

Gyerkőcökkel Suttogó