Megint egy kényes témát választottam, hiszen több tízezer diákot, családot érint.
Vannak szülők, akik nagyon büszkék rá (őket látjuk a facebook-on), s vannak, akiknek szomorúságot, rosszkedvet hozott a bizonyítvány kiosztása. Lehet, hogy a szülő éppen azért csalódott, mert becsúszott a bizibe egy 4-es is. Vagy 3-as helyett 4-est szeretett volna bizonyos tárgyból. Sajnos a szülők többsége elégedetlen. A gyermekével. A gyermek teljesítményét értékelő jeggyel. Pedig lehet, hogy abban a hármasban, négyesben több munka van, mint mi hinnénk!
Engedjétek meg, hogy egy személyes tapasztalatot megosszak veletek:
Általános iskola, alsó tagozat. Gyermekemnek a következő jegyei voltak technikából, ebben a sorrendben: 4, 5, 4, 5. A tanító néni 4-est írt be a bizonyítványba (minden más tárgyból 5-öse volt). Indoklásként a következőt kaptuk: „Ez a jegy majd jobb teljesítményre ösztönzi a gyermeket!”
Természetesen csalódott voltam. Nem a gyermekemben, nem a teljesítményében, hanem a pedagógus szellemiségében. Negatív dologgal nem lehet ösztönözni! Ez olyan, mintha a főnökünk azt mondaná, hogy levonok a béredből, hogy még jobb munkát végezz!
Természetesen ennek hangot is adtam. Nem érdekelt a jegy, tudtam, hogy milyen a gyermekem, de szerettem volna, ha látja, érzi, hogy kiállok mellette, vele vagyok mindig, minden helyzetben.
Tudom, kedves szülők, ezer és ezer ilyen történetetek van. Ezért tartom nagyon-nagyon fontosnak, hogy bár tanítók-tanárok jönnek-mennek, ami állandó, az a mi féltve őrzött kincsünk, a gyermekünk. Mindig álljunk ki mellettük, érezzék, hogy mi velük és értük vagyunk.
De!
Nem szeretném mindenért csak az iskolát okolni, ezért vannak olyan kérdések, amiket magunknak kell feltennünk:
Mi szülők, megtettünk mindent, hogy az általunk áhított jegyet el tudja érni a gyermekünk?
Tudjuk-e, látjuk-e, hogy mi a csemeténk erőssége?
Beszélgettünk-e vele eleget ahhoz, hogy pontos képet kapjunk képességeiről, érdeklődési köréről?
Ha igen a válasz, akkor nem lehetünk elégedetlenek. Főleg nem taszíthatjuk még nagyobb bizonytalanságba és önvádba szeretett gyermekünket, mint amennyire a környezet, rokonok, barátok, ismerősök teszik!
Újra elmondom, álljunk ki Gyerkőcünk mellett mindig, minden helyzetben. Örüljünk annak, ha a bizonyítványban van egy jobb jegy is. Emeljük ki azt, amiben jó, legyünk rá büszkék!
Megkérdeztem 50 szülőt: „Mit szeretne, milyen legyen a gyermeke?”
Mindenki azt felelte elsőre, hogy: „BOLDOG”!
Akkor ne csak mondjuk, tegyük is!
Közös programokkal, sok-sok beszélgetéssel teli nyarat kívánok minden Gyerkőcnek, Szülőnek!:)
Üdvözlettel:
