Tisztázzuk le az elején:
Én nem valami ellen, hanem valakiért emelem fel a hangom!
A többségért! Azokért, akiknek nap, mint nap el kell szenvedni egy beilleszkedési problémával küzdő társuk öntörvényű viselkedését.
Nem jó ez senkinek, de nem meri vagy nem tudja senki felemelni a hangját.
Pedig muszáj!
Nem szenvedhet 20-25 gyerkőc azért, mert az osztályába, csoportjába olyan társ került, aki speciális nevelést igényel! Ám ennek nincsenek meg a feltételei!
Hiszen heti 1-2 külön foglalkozás nem oldja meg azt a maradék 23-26 órát, amit viszont közösségben kell eltöltenie.
Nem jó ez sem a speciális nevelést igénylő gyerkőcnek, sem a többieknek.
A minap hallottam egy 3. osztályos gyermektől, ahol szeptember óta van egy új, magatartásproblémákkal küzdő osztálytárs:
„Én nem szeretek és nem is akarok nyelvtant tanulni. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok!”
Talán hallotta már ezt a mondatot?!
Mit mondasz ilyenkor? Hiszen tőle is azt várják el minden nap, hogy a rendetlenkedő, hangoskodó, másokat piszkáló, ám igazából érzékeny társának minden érzelmi ingadozását fogadja el. Mert Ő ilyen!
Veszélyes vizekre tévedtünk…
Mert a gyermekek igazságérzete óriási.
Egyet megtanultam a sport kapcsán: ha egy jobb játékost játszatunk egy gyengébbel, akkor lehet, hogy a gyengébb fejlődik, de a jobb játékosnak a tudásszintje egyértelműen romlik!
Senkinek nincs joga arra, hogy más vagy mások kárára fejlődjön!
Bár azért hozzáteszem: még nem láttam magatartásproblémás gyerkőcöt fejlődni egy ilyen integrációban. De azt igen, hogy sok gyermek a csoportból átveszi az Ő elfogadhatatlan viselkedését.
Tehát felteszem még egyszer a kérdést:
Integráció, de minek és főleg Kinek az árán?
Szeretném leszögezni:
Ha látnám a fejlődést azokon a gyerkőcökön, akik magatartásproblémájuk miatt speciális képzésre szorulnak és integrált oktatásban részesülnek, akkor egy szavam sem lenne! De ez az Ő érdeküket sem szolgálja.
Ne hazudjunk! Legalább magunknak ne!
Az ilyen magatartásproblémával küzdő gyerkőcök sem kapják meg így a megfelelő módú és idejű fejlesztést!
Hiszitek vagy sem, ez a cikk az Ő érdekükben is íródott!
Mert nem jó ez senkinek!
A speciális fejlesztést igénylő gyerkőcök nem fejlődnek megfelelően, a többiek pedig nem tudnak kibontakozni.
Mert 1 pedagógus / 1 tanóra, az nem megoldás.
És igen, valakinek muszáj kiállni a többiekért!
Az elmúlt fél évben túl sok szülő keresett meg azzal a kérdéssel, hogy mit tehetnek, ha a megkérdezésük nélkül egyik napról a másikra felvesznek az osztályba, csoportba egy magatartásproblémákkal küzdő gyerkőcöt? Hogyan készüljenek fel? Hogyan készítsék fel gyermekeiket? Mennyi idő van erre? Mikor tájékoztatják a szülőket?
Netán előre megkérdeznék Őket és egy demokratikus világban esetleg szavazhatnának róla?
De a legrosszabb esetben is legalább tájékoztassák a szülőket és adjanak elég időt, hogy gyermekeiket felkészíthessék.
Mert fel kell!
Mert a gyerkőcök igazságérzete óriási, tiszta és sérthetetlen!
Nem érti, hogy az egyik bekiabálhat, dühönghet, káromkodhat, toporzékolhat, másoknak pedig mindig, minden szabályt be kell tartani!
Sérül az igazságérzetük!
Főleg, ha az Ő – ehhez képest apró – csíntevését szankció követi!
Láttam már, hogy ez a frusztrált helyzet nagyfokú tanulási visszaeséshez vezetett, vagy esetleg alvási problémák jelentkeztek az amúgy kitűnő tanulóknál.
Nem csoda! Hiszen nem értik a helyzetet! Gyermekekről van szó!
Valljuk be őszintén: még mi sem értjük, hogy valójában mi a helyzet?!
Mert, ha betegség, akkor gyógyítsuk meg, ha probléma, akkor oldjuk meg!
Nem tartom elégségesnek, hogy adunk egy kódot, de nem mondjuk meg a megoldást. Mert megoldás mindig van, ha elég elszántak vagyunk, hogy megtaláljuk.
De kérek mindenkit!
Ne mások kárára!
Én valamiért (és valakiért) akarok harcolni, nem valami (és valaki) ellen:
-Hatékony és megfelelő mértékű, ill. módszerű fejlesztést a problémákkal küzdő gyerkőcöknek!
-Hatékony és zavartalan fejlődési lehetőséget a többieknek!
A gyermekekért és az ő jövőjükért!
Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó