Blog

Jelek, melyek arra utalnak, hogy Gyerkőcünk tehetséges!

Tovább boncolgatom a témát. Hiperaktív vagy tehetséges? Sajnos nem egyszerű a válasz. A szülők, nagyszülők nem objektívek. Bár azt is el kell mondanom, hogy tapasztalatom szerint többnyire alulértékelik csemetéiket. Félnek kimondani, hogy tehetséges, intelligens, különleges. Félnek a helyes értékítéletüktől, ezért inkább pesszimistábbak, ha Gyerkőceikről van szó.

NEM HELYES! Az apróságoknak, de még a nagyobbacskáknak is szükségük van a szülői, de legfőképpen az anyai ösztönzésre, dicséretre. Érezniük kell, hogy mi mindig velük és mellettük vagyunk, szóban is, tettekben is. Kiállunk mellettük mindig, minden helyzetben. Ezt jelenti az oly gyakran elhangzó mondat: „Rám mindig számíthatsz!” Kemény szavak és egyben gyönyörűek, csak tartsuk is be!

A bevezető után térjünk vissza azokra a bizonyos jelekre. Miből láthatjuk, hogy Gyerkőcünk tehetséges? Az alábbi magatartásformák előfordulása segíthet a kérdés megválaszolásában:

– mindent előbb és/vagy magasabb szinten csinál kortársainál
– rengeteget kérdez, nagyon érdeklődő, kíváncsi
– jó a memóriája, következtetéseket von le
– gyorsan és könnyen lát összefüggéseket
– jó problémamegoldó
– gyorsan tanul, és ezt kevés gyakorlással, ismétléssel éri el
– élénk a képzelőereje, szereti a fantázia világát
– igen fejlett az igazságérzete, a kritikai érzéke, az önkritikája
– korán ismeri a számokat, a matematikai műveleteket
– igénye van a számok, betűk másolására
– korán kezd írni, olvasni
– gazdag a szókincse
– választékosan, hosszú mondatokban beszél
– jobban kedveli az idősebbek társaságát
– hasonló korú gyerekek között vezetőként viselkedik
– állandó foglalkozást igényel, minél fiatalabb, annál többet

Természetesen a következő kérdés: Mit tegyek?

Mivel minden Gyerkőc egyéniség, minden tehetség egyedi, ezért a gyermek ismerete nélkül nem tudok konkrét tanácsot adni.
Általánosságban azt mondanám, forduljatok hozzájuk rengeteg szeretettel, ugyanakkor végtelen türelemmel. Igyekezzetek megadni minden lehetőséget, hogy minél többet lásson, tapasztaljon, megismerjen. Így tudunk közösen rátalálni arra, ami igazán érdekli, amiben a legjobban tudja tehetségét kibontani. De, ne támasszunk velük szemben túlzott elvárásokat, nehogy egy állandó megfelelési kényszer tegye Gyerkőcünket kimerültté, fáradttá, megkeseredetté.

És hol az arany középút?
Ez az igazi kérdés:)

Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó