Ki és mi alapján dönti el?
A kérdésem költői, mert a válasz: jelenleg az óvónő.
Bár nem értem az oktatási rendszer következetlenségét és nem is értek egyet ezzel. Hiszen nézzük csak végig.
Ki dönti el, hogy melyik középiskolába mehetsz tovább tanulni?
A középiskola. Ott kell megírnod a központilag kiadott egységes írásbeli felvételit, melyet a középiskolai tanárok javítanak és ők fognak szóbeliztetni is.
Nem abban az általánosban, ahol addig tanultál, nem azok a tanárok döntik el, hogy mehetsz vagy sem, érett vagy rá vagy sem, ahol addig foglalkoztak veled, ismerik teljesítményedet!
Ugyanez a helyzet a főiskolára, egyetemre való bekerülésnél is. Nem a középiskola dönti el, hogy alkalmas, érett vagy-e a főiskola, egyetem megkezdésére.
Hozzáteszem, nagyon helyesnek is tartom ezt a logikát! Hiszen ők tudják, hogy mi a követelmény az adott intézményben, tehát ők döntsenek arról, hogy alkalmas, érett vagy-e arra, hogy oda járhass!
Kivétel!
Az általános iskolai beíratás, az iskolaérettség megállapítása.
Mert azt nem a fogadóiskolára, a leendő tanítók tapasztalatára, tudására bízzuk, hanem az óvónők szubjektív megítélésére!
Szerintem nem ez a faladatuk! Nekik a felkészítésben van nagy szerepük.
Ahogyan az általános iskolának a középiskolára, a középiskolának pedig a főiskolára, egyetemre való felkészítés a feladata. De nem annak eldöntése, hogy a gyerkőcök érettek, elég képzettek-e a rájuk váró feladatok teljesítésére.
Így is túl sok feladatuk van az óvónőknek. Nem várhatjuk el tőlük, hogy képzett tanítók is legyenek, akik tudják, hogy milyen érettség szükséges egy elsős gyermeknek.
Nem ez a feladatuk és nem ez a képzettségük. Szerintem ezzel túl sok terhet teszünk az óvónők vállára.
De továbbmegyek!
Szívem szerint, már itt is bevezetnék egy objektív mérési rendszert, annak eldöntésére, hogy egy gyerkőc iskolaérett vagy sem.
Mert képzeljük el, ha itt nem csak az alkalmasságra derülhetne fény, hanem arra is, hogy egy-egy gyerkőc mennyire tehetséges!
Végre őszintén kellene arról is beszélni, hogy pont olyan óriási hiba egy éretlen gyerkőcöt iskolába küldeni, mint egy tehetségeset visszafogni!
Ha lenne egy ilyen objektív mérés, talán akkor nem kellene állandóan feltennem a kérdést: hová tűnnek a tehetséges gyerkőcök?
Mert köztünk vannak már 4-5-6 évesen is!
Sok sebből vérző oktatási rendszerünk egyik nagy hibájának tartom, hogy nincs objektív mérés annak eldöntésére, hogy ki az iskolaérett, netán kiemelkedően tehetséges!
Nem hiszek abban, hogy a tehetség utat tör magának! A tehetséget ápolni, gondozni, fejleszteni kell.
Ám először fel kell ismerni!
Én nem adom fel!
Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó