Minden szülői feladat legnehezebbike az ELENGEDÉS, legyen az óvoda, iskola vagy a felnőtté válás kezdete.
Valóban nehéz időszak, amikor az első elengedés megtörténik, gyerkőcünk oviba megy. Akármennyire is tisztában vagyunk vele, hogy ez az élet rendje, az anyai szív mégis összeszorul, hiszen lezárul egy korszak, a kisbabás időszak. Bár tudjuk, hogy sok-sok szépet és jót tartogat ez az új helyzet mind gyerkőcnek, mind szülőnek, mégis ezer és ezer kérdés cikázik bennünk:
– Jó óvodát választottam?
– Hogyan történjen a beszoktatás?
– Milyen a jó szülői viselkedés, hogy a gyerkőc ne szorongva, hanem kíváncsisággal felvértezve lépjen be az oviba?
– Mit jelent az óvodaérettség?
– Hogyan lehet megkönnyíteni a beilleszkedést?
Fontos, hogy mi ne tekintsük tragikusnak a helyzetet. Gyerkőceink megérzik és átveszik érzelmeinket, szorongásainkat. Ez jó hír is egyben, hiszen így a pozitív gondolatainkat, érzéseinket is átveszik. Vagyis nem gyerkőcünket kell megváltoztatnunk, irányítanunk, hanem saját magunkat.
Ennek ellenére tudnunk kell, hogy ez az időszak nem lesz egyszerű senkinek, de bíznunk kell gyermekünkben, hogy megküzd az új helyzettel, és rövid időn belül feltalálja magát.
Ne féljünk, az óvodaérettség nem jelent többet, mint ami már otthon is napi rutin a gyerkőcnél: szobatisztaság, bizonyos fokú önállóság ( kabát-sapka-cipő fel-le… ), kifejezőképesség ( szól, ha wc-re kell menni vagy szomjas… ), lelki érettség ( el tudja fogadni az új helyzetet ). A többit pedig megtanulja ezalatt a 3 év alatt az oviban és otthon:)
Figyelem!
Az óvoda van a Gyerkőcért!
Minden jóérzésű pedagógus tudja ezt, és eszerint tanítgatja, gondozza a rábízott lurkókat.
Összefoglalva:
Most is csak azt tudom mondani, mint minden szülőnek az egyéni foglalkozásokon, hogy legyen akárhány éves is gyerkőce, legyen akármilyen élethelyzetben; szeresd, biztasd, teremtsd meg neki a nyugodt otthont és állj ki mellette mindig, minden körülmények között:)
Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó