Bence!

5 éves és 2 hónapos. 23 kg, 118 cm magas. Életvidám, okos fiú. Tökéletes kiejtéssel, bővített mondatokban fejezi ki magát. Hibátlan a ceruzafogása, szépen és tisztán rajzol, rendszeresen old meg iskola-előkészítő feladatlapokat. Napi szinten kéri, hogy “tanulhasson”.

50 percig foglalta el magát színezéssel, rajzolással, feladatlapokkal, amíg mi felnőttek beszélgettünk. Ismeri a térirányokat, saját testét, széleskörű ismeretei vannak az Őt körülvevő világról.

Rendszeresen, heti kétszer jár külön sportolni, be is mutatta, hogyan tud kézen állni, fekvőtámaszokat végezni.

Huncut mosolyával mindenkit levesz a lábáról!

Engem is. 🙂

Mielőtt még azt gondolnátok, hogy egy “sarokban ülős”, csendes, sőt szótlan gyerkőcről beszélek, elárulom, hogy nagyon nem!

Másfél évvel ezelőtt kerestek meg a szülők, mert Bencének volt némi magatartásbeli problémája az óvodában is és otthon is! Megoldottuk, az okot megszüntettük, a probléma elhárult!

Miért írom le mindezt? 

Mert Bence szeptemberben 5 éves és 9 hónapos lesz! Sajnos nem fog iskolába menni!

Nem is merült fel senkiben! Az óvó nénikben sem! Hiszen még nem lesz 6 éves!

Ezért Bence még 1,5 évet óvodában lesz!

Sajnos!

A szívem fájdul bele!

Mert Ő az egyik élő példa arra, hogy igenis vannak korábban érő gyerkőcök is!

De annyira elmegyünk abba az irányba, hogy “ ráér még”, “hadd legyen gyerek”, hogy észre sem vesszük a másik oldalt. A tehetségek pedig elvesztik lendületüket!

Megnyugtatok mindenkit, Bencénél szociálisan érettebb, közösségben aktívabb gyermeket még 7,5 évesen is ritkán találni. Ahogy mondani szokták: “Ő a társaság lelke”!

A szakemberek óva intenek mindig, minden szülőt, hogy gyermekét idő előtt vigye iskolába! Hiszen nem érnek egyformán a gyerkőcök.

Szerintem sem!

De akkor mi lesz a “Bencékkel”?

Üdv.: Gyerkőcökkel Suttogó