Rengeteg cikk, riport, könyv foglalkozik azon gyerekekkel, akik eltérnek az átlagtól, nem férnek bele az óvodai-iskolai oktatás, nevelés elképzelt masszájába.
Nem vagyunk egyformák!
Nem érünk sem biológiailag, sem szellemileg, sem lelkileg egyformán! Hála az égnek! Ettől szép és kerek a világ!
Elismerjük, sőt különböző rövidítésekkel (ADHD, SNI, BTM, ASD…) el is látjuk általában már óvodában azokat a gyerekeket, akik valamilyen okból nem úgy teljesítenek, ahogyan a többiek.
De ezen „címkék” mindegyike azt fejezi ki, hogy baj van csemeténkkel.
Nem akarom megkérdőjelezni, hogy ez egy valós probléma! Nem vonom kétségbe, hogy vannak magatartásbeli, beilleszkedési, tanulási nehézséggel küzdő gyerkőcök!
A nagyságrenddel már inkább, de ezzel majd egy következő cikkben foglalkozom.
Visszatérve az átlagtól eltérő gyerkőcökhöz és a cikk címéhez:
HOVÁ TŰNNEK A TEHETSÉGES GYERKŐCÖK?
Mert ha vannak későbben érő, felzárkóztatást igénylő csemeték, akkor kell, hogy legyenek és biztosan vannak korábban érő gyermekek is!
Velük mi a helyzet? Hol vannak? Milyen külön fejlesztést kapnak? Milyen speciális, egyénre szabott gondoskodásban részesülnek? Mikor mennek ők iskolába? Milyen iskolába?
Nem találkoztam olyan esettel, amikor szülőt azzal kerestek meg: „gyermeke tehetsége végett javasoljuk, magasabb osztályban folytassa tanulmányait”, vagy „kérem, Pistikét írassák egy évvel korábban iskolába, mert olyan tehetséges, hogy óvodai keretek között már nem tudjuk őt tovább fejleszteni”.
Hiszen mi az oktató, nevelő munka lényege?
A fejlesztés!
Hozzunk ki minél többet a ránk bízott gyermekekből! Legyen szó bármilyen képességű emberkéről is!
Nagyon sok, igen kimagasló tehetségű, értelmes, okos gyerkőccel találkoztam és találkozom nap, mint nap, akikkel a rendszer nem tud mit kezdeni!
Sajnos az oktatási törvény változása ellenére is, a 6. életévüket betöltött gyermekek nagyon nagy hányada marad még egy évig óvodában, mert nem „iskolaérett”!
Biztosan van olyan eset, amikor szükség van rá, nem vitatom. Számszerűségével már van némi problémám. Azt pedig csak megemlítem, hogy a visszafogott gyermekek legalább 2/3-a fiú!
Ne felejtsük el, nemzetünk nagysága mérhetetlen tudásunkban, intelligenciánkban rejlik. Ne hagyjuk elveszni!
Tehát a kérdésem még mindig ugyanaz:
HOVÁ TŰNNEK A TEHETSÉGES GYERKŐCÖK?
Hogy jó helyen nincsenek, az biztos, pedig itt vannak közöttünk!
Gyerkőcökkel Suttogó