Nagyon sok visszajelzést kaptam, ami megerősített abban, hogy a tehetséggondozás témakörével tovább kell foglalkoznom. Legfőképpen azok a hozzászólások, privát üzenetek, személyes találkozók győztek meg, melyekben azt fejeztétek ki: VÉGRE!
Mert miről is hallunk, olvasunk, ha gyerekekről és pedagógiai munkáról van szó?
Azzal foglalkozik mindenki, hogy melyik gyerkőccel milyen probléma van, kit hogyan kell felzárkóztatni, kinek a szülőjét kellett behívatni, kinek milyen terápiára kell járni.
Igen, elhiszem, hogy minden csoportban, osztályban vannak ilyen gyermekek.
Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a gyerkőcök igen fogékonyak, érzékenyek.
A legfontosabb pedig, hogy a gyermekek minden tette egy reakció, válasz valamire, ami őt érte! Ezt soha ne felejtsük el, amikor nem értjük, hogy miért viselkedik számunkra érthetetlen módon.
Mindennek oka van!
Életkori sajátosságuk, hogy nagymértékben igénylik a figyelmet. Ezért, ha azt látják, hogy csak a „rosszalkodó” gyerkőccel foglalkoznak, csak ők kapnak figyelmet, akkor követik a mintát, hiszen ők is törődést szeretnének.
De térjünk vissza a tehetségekre, akiket sokszor hiperaktivitással, figyelemhiánnyal bélyegeznek meg. A tehetség felismerésében és helyes útra való terelésében az óvoda az első és legfontosabb helyszín!
Vajon mennyi idő fordítható az oktatási rendszerben a problémás és mennyi a tehetséges gyerkőcökre?
Nézzük meg most konkrétan, hogy mit mond erről a törvény?
2011. évi CXC. törvény 6. bekezdés 8.§ (3) pontja:
„(3)30 Az óvodai nevelés 6. melléklet szerinti finanszírozott időkerete magába foglalja a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásokra fordítható heti ötven óra időkeretet, továbbá a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek fejlesztő, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkoztatásának heti tizenegy óra időkeretét.”
Hétköznapi nyelven!
A törvény heti plusz 11 órát biztosít már óvodában arra, hogy felzárkóztassa, segítse azon gyerkőcöket, akiknek szükségük van rá. Nagyon szép!
Viszont egyetlen szó sem esik a tehetségesekre fordítható időről! Róluk, tehetségük ápolásáról, gondozásáról még törvény sincs!
Kérdéseim most sem hagynak nyugodni!
Hol vannak a tehetséges gyerkőcök jogai:
– a színvonalas oktatáshoz?
– a nyugodt tanuláshoz?
– a fejlesztéshez?
Hol itt az oly sokat emlegetett esélyegyenlőség?
Összegezve!
Ha egy gyengébb tanulónak szüksége van segítségre és nem kapja meg, akkor lemarad, esetleg bukdácsol, tönkremehet az élete. Ezért természetes, hogy meg kell adni a segítséget! Kötelességünk.
De, ha egy tehetséges gyermek nem kapja meg a plusz lehetőséget, hogy fejlődjön, akkor neki is tönkremehet az élete!
Velük ki és végre mikor fog foglalkozni?
A tehetséget felismerni, gondozni, táplálni kell! Kellene!
Egyenlő bánásmód! Esetleg?
Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó